Változó világban - változatos előadások

2015 őszén egy a természet és társadalom változásaival foglalkozó előadássorozat indult az MTA Könyvtár és Információs Központ Agora programjának keretében a Magyar Szociológiai Társaság Holisztikus Ökológiai Szakosztálya, valamint az Öko Urbana Egyesület támogatásával. Könyvtárunk, a József Attila Megyei Könyvtár ökológiai érintettsége miatt szintén képviseltette magát. Az öt előadásnapon számos előadó különféle szemszögből világítja meg álláspontját a témákkal kapcsolatosan. Az előadások témakörében nagy hangsúlyt kapnak a Párizsi Klímacsúcs 2015. november 30. és december 11. között tartandó rendezvényén elhangzottak; az eredmények, a hatások és esélyek latolgatása. Szeptember végétől jövő év januárjáig öt előadásra kerül sor ebben a sorozatban. Minden előadás bevezetőjeként egy-egy a témába vágó vers hangzik el, hogy a művészetek is jelen legyenek.

Az előadássorozat első részét szeptember 28-án a Magyar Tudományos Akadémia Könyvtárában tartották meg, amely otthont ad a további eseményeknek is. Bevezetőjében Antal Z. László, a Magyar Szociológiai Társaság Holisztikus Ökológiai Szakosztályának elnöke szólt arról, hogy egyre többen foglalkoznak Magyarországon a világ, a Föld és országunk ökológiai helyzetével, környezetünk állapotával. Annak megváltozása ugyanis jelentős hatást gyakorol a társadalmakra és az egyes emberekre egyaránt - függetlenül attól, hogy hol élnek. Minél szélesebb körű megközelítés szükséges, és ezt szolgálják ezek a gondolatébresztő előadások, valamint az ezekhez kapcsolódó fórumok is. A modern társadalmakban sajnos a természet és társadalom szétvált, míg a tradicionális társadalmakban egységbe fonódtak egykor. A túlzó racionális gondolkodás „varázstalanította” a társadalmakat, és éppen ezért hatalmas értékek vesztek el.

Nagy Endre, a Semmelweis Egyetem professzorának gondolatébresztőjében Simone Weil filozófus, író életútját, továbbá a természethez és társadalomhoz való viszonyát vázolta fel. Az alig 34 évet élt, és hazánkban Pilinszky fordításaiból is megismert gondolkodó számára az alapvető ökológiai kérdés társadalmi problémaként jelentkezik. Keresi  az Isten és ember, valamint a természet között megbomlott harmóniát. Az elnyomottak emberi szenvedésével azonosul, sőt ezt életformaként is felvállalja mint gyári munkás azért, hogy tapasztalatként is átélje ezeket. Filozófusként a marxi ideológiát kritizálja. Három látomása arra vezeti, hogy a kereszténységet a rabszolgák vallásának nevezze. Az emberi jogokról nyilatkozva úgy véli, hogy felelősségünk van saját életünkért, amit a teremtőtől kaptunk. Ez megelőz minden más emberi jogot. Ha csak egyetlen ember lenne a világon, akkor is a saját életének megóvása lenne a legszentebb kötelessége. Az élet maga a természet, megőrzése tehát megelőz minden mást, mert ez szentség. Univerzális szemlélete abban fogalmazódik meg, hogy minden ember jóra születik, de néha ez nehezen nyilvánul meg.

A második kiselőadást Kuslits Béla, a Corvinus Egyetem hallgatója „Antropocén” címmel tartotta. Gondolatmenetében az ún. holocén korszak végén járunk, amikor is az egyre nagyobb számú emberiség a szerteágazó tevékenységével jelentős átalakító hatással, befolyással van a környezetére. Erre a korszakra jellemző a népességrobbanás mellett a gazdasági növekedés, a városiasodás, a megnövekvő energiafelhasználás, szállítás, telekommunikáció. A környezeti terhelő hatások tekintetében nő a CO² és nitrogén-kibocsátás, a műtrágya-felhasználás és az erdőirtás. Kuslits Béla elmélete szerint ezzel elérkeztünk a holocén korszak végére, és az úgynevezett antropocén korszakba léptünk be. Az az alapvető kérdés, hogy a most tapasztalható növekedés meddig fenntartható? Szükségessé vált a Földön tapasztalható fizikai áramlatok vizsgálata a népesség változásának tekintetében. A fizikai hatások a gazdasági fejlődés ismeretében feltárhatóak. Régóta ismerjük a tendenciáit, de a változás érdekében igazából 1970 óta nem történt semmi említésre méltó erőfeszítés. Amit most látunk a szerteágazó tevékenységek következményeit illetően, annak hatása 20 év múlva csapódik le. Amit most tapasztalunk, az az 1990-as évek tevékenységének eredménye. A klímaváltozás fő tényezője az északi féltekén rejlik. Itt a legnagyobb mértékű a károsanyag-kibocsátás, de  ezek hatása leginkább a déli féltekén jelentkezik. A Föld drasztikus átformálójá vált az emberiség, és ezt a tevékenységet többféle módon is gyakorolja. A holocén korszak véget ért, új szabályok érvényesek. Új driverek irányítják a rendszert, amelyek figyelmünket a túlélés felé terelik. Az antropocén kérdésfelvetésre a hallgatóság tagjai közül elég sokan reagáltak, és heves vita bontakozott ki a túlélési stratégia megfogalmazásában. Mindenesetre dicsérendő az, hogy annyiféle terület képviselői, biológusok, geológusok, tanárok, civil környezetvédők is hallatták a szavukat, és többen is kitértek napjaink fő ökológiai kérdéseire, valamint a migráció okozta társadalmi és természeti problémákra.

Forrás: https://www.jamk.hu/?q=hu/okohirlevel/201510